Van egy kérdéskör, ami újra és újra előjön minden elképzelhető és nem elképzelhető csillagászathoz bármenyire is kapcsolódó Facebook-csoportban és fórumon, nagyjából ennek a két kérdésnek valamilyen variációja:
- „Nem értek a csillagászathoz, de érdekel, ezért szeretném megvenni az első távcsövemet. Mit ajánlotok?”
- „A 8/10/12 éves gyerekemet érdekli a csillagászat. Milyen távcsövet vegyek neki?”
És erre teljesen őszintén a helyes válasz legtöbbször az, hogy semmilyet. De legalábbis még semmilyet. Aztán persze ilyenkor elindul a háborgás, hogy a nagyképű, a beképzelt, miért nem lehet normálisan válaszolni, stb. Eleinte volt egy hosszabb válaszom, amit csak kopipészteltem, de egy ideje már belefáradtam, ezért simán átlépek az ilyen posztokon. Pedig nem kellene, mert valóban jogos a kérdés, csak valamiért az emberek egy jelentős része nem képes feldolgozni, amikor nem azt a választ kapja, amire számított. (Háborgás mások háborgásán OFF! :D )
Szóval a hosszabb válasz ez lenne: először is menj el a legközelebbi nyilvános távcsöves bemutatóra. Keress egy helyi csillagászati egyesületet. Látogass el egy csillagvizsgálóba. Menj el csillagászati táborba, találkozóra, bárhova, ahol ténylegesen használnak távcsöveket. Nézz bele néhányba. Beszélgess azokkal, akik használják őket, és utána kezdj el azon gondolkodni, hogy mit vegyél.
Mert szerintem a legfontosabb kérdés nem az, hogy:
Milyen távcsövet vegyek?
Hanem az, hogy:
Tulajdonképpen mit akarok vele csinálni?
A távcső egy eszköz, nem maga a hobbi
Ez elsőre teljesen magától értetődőnek hangzik, pedig valójában nagyon nem az. Az amatőrcsillagászat különböző területeihez nagyon különböző felszerelés kell:
- Ha a Holdat és a bolygókat szeretnéd nézegetni a kertből, valószínűleg egy bizonyos fajta összeállítás lesz jó.
- Ha sötét ég alatt halvány galaxisokra szeretnél vadászni vizuálisan, akkor már valami egészen más.
- Ha nagy kiterjedésű ködöket szeretnél fotózni, mondjuk az Észak-Amerika-ködöt, megint más.
- Ha apró galaxisokat vagy planetáris ködöket fotóznál, akkor megint más.
- Napészlelés? Más.
- Bolygófotózás? Más.
És még az sem igazán válasz a kérdésre, hogy: „Asztrofotózni szeretnék.”
Mit szeretnél asztrofotózni? Egy több foknyi égterületet elfoglaló emissziós ködnek és egy 1 ívperc széles kis galaxisnak nagyjából annyi köze van egymáshoz optikaválasztás szempontjából, hogy mindkettő fent van az égen.
Mielőtt távcsövet veszel, nézz bele egybe
Tényleg ez a legjobb tanács annak, akinek még soha nem volt saját távcsöve. Menj el valahova, ahol ténylegesen használják ezeket. A legtöbb csillagászati egyesületben rengetegen vannak, akik örömmel megmutatják a felszerelésüket, és még azt is elmesélik, hogy miért pont azt vették. Egy nyilvános bemutatón simán előfordulhat, hogy egymás mellett látsz egy kis refraktort, egy nagy Dobsont, egy Schmidt-Cassegraint, egy mechanikán ülő Newtont és néhány asztrofotós összeállítást.
Ez sokkal többet ér, mint egy csomó webshop végigböngészése. Látod, hogy ezek a dolgok valójában mekkorák. Bele tudsz nézni. Tudsz hülye kérdéseket feltenni. (DISCLAIMER: Nincs hülye kérdés!! Főleg nincs ha sok tízezer forintot tervezel elkölteni!) A legfontosabb tényleg az, hogy még azelőtt kiderülhet, mi érdekel valójában, hogy elköltenél rá egy kisebb vagyont.
Amit az okulárban látsz, lehet, hogy nem egészen az, amire számítottál
Ez tud néha elég brutális meglepetés lenni. Az a fajta, amikor a valóság surranóban páros lábbal száll beléd. Tényleg. Mindannyian elképesztő képek között élünk. Hubble, JWST, és mostanra amatőrcsillagászok ezrei készítenek egészen döbbenetes fotókat. Élénkvörös ködök, kék reflexiós felhők, részletes spirálgalaxisok, apró planetáris ködök tele finom struktúrával.
Aztán valaki vesz egy távcsövet, rááll egy mélyég-objektumra, belenéz az okulárba és arra gondol: Várjunk. Ez a szürke paca az? Igen. És még a jobbik esetben, mert akkor már képes voltál megtalálni a szürke pacát, tehát a nehézségek hetven-nyolcvan százalékán már túl vagy!
A vizuális csillagászat fantasztikus tud lenni, csak teljesen más élmény, mint az asztrofotózás. A szemünk nem egy hűtött asztrokamera, ami több órán keresztül gyűjti a fotonokat és összerakja őket egy képpé. Ettől viszont még nem lesz kevésbé érdekes a vizuális csillagászat, van valami egészen különleges abban, amikor tudod, hogy az a halvány kis fényfolt, amit a saját szemeddel látsz, valójában egy másik galaxis, több millió fényévre innen.
De ha arra számítasz, hogy az okulárban majd valami AstroBin-címlapfotó fog visszanézni rád, akkor valószínűleg csalódni fogsz. És ezt sokkal jobb egy nyilvános bemutatón megtudni, mint 200.000 forint elköltése után.
A vizuális csillagászat és az asztrofotózás majdnem két külön hobbi
Persze van átfedés. Mindkettőhöz kell távcső, tiszta ég, és egészen figyelemreméltó képesség arra, hogy pénzt költs olyan dolgokra, amelyek létezéséről hat hónappal korábban még fogalmad sem volt.
De a felszereléssel szembeni elvárások teljesen mások lehetnek. Egy nagy Dobson vizuális megfigyeléshez fantasztikus távcső lehet. Nagy átmérő. Egyszerű mechanika. Sok fény. Szép látvány. Mélyég-asztrofotózásra viszont akár szinte teljesen használhatatlan is lehet. Közben egy kis, 50–70 mm-es apokromatikus refraktor egy nagy Dobson mellett egy bemutatón szinte nevetségesen aprónak tűnhet, miközben széles látómezejű asztrofotózáshoz nagyon jó kiindulópont.
Egyik sem jobb, csak teljesen más feladatra tervezték őket.
És ezzel megint visszaérünk az eredeti problémához:
Nem nagyon van értelme azt kérdezni, hogy „melyik a legjobb távcső?”, amíg nem mondod meg, hogy mire.
Hol fogod ténylegesen használni?
Ez egy másik kérdés, ami általában túl későn kerül elő.
- Van kerted?
- Erkélyed?
- Harmadik emeleten laksz lift nélkül?
- Minden észleléshez autóba pakolsz és kimész sötét ég alá?
- Valahol állandóan összeszerelve maradhat a rendszer?
- Vagy minden egyes alkalommal ki kell vinni, összerakni, beállítani, használni, szétszedni, majd mindent visszacipelni?
Ezek sokkal fontosabb kérdések, mint elsőre gondolnád.
A csillagászati felszerelés nagy. És nehéz. Sokszor nagyon nagy és nagyon nehéz! :)
Egy távcső a webshop fotóján teljesen kezelhető méretűnek tűnhet, aztán egészen másképp néz ki a történet, amikor egy húszkilós doboz áll a folyosón. Egy nagy Dobson fantasztikus lehet, ha a garázsból tíz métert kell gurítani a kertbe. Pontosan ugyanez a távcső viszont gyorsan borzalmas választásnak tűnhet, ha minden alkalommal három emeletet kell vele lépcsőznöd, és utána sakkoznod, hogy egyáltalán befér-e az autóba, azért, hogy fél órán át megnézd a Jupitert.
A fontos kérdés nem az, hogy: Fel tudom emelni?
Hanem az, hogy: Hányadjára mondod azt, hogy emlgesse az, akinek 3 anyja van!!
Mert a legjobb távcső az, amit a legtöbbet használsz. (És a legjobb asztrofotós az, aki sokat alszik éjszaka! - Közhelygenerátor OFF!)
A távcső nem a teljes költségvetés
Ez egy újabb kellemetlen meglepetés, ami sok kezdőt vár. Van mondjuk 200.000 forintod csillagászatra. Logikusnak tűnik tehát, hogy elkezdesz 200.000 forintos távcsöveket nézni (vagy kicsit drágábbakat, mert azt a plusz tízezret csak kisajtolom még valahogy…)
És ez nagy hiba! A távcső általában csak egy része a teljes rendszernek. Vizuális használatnál hamar jönnek a további okulárok, Barlow, szűrők, jobb keresőtávcső, kollimációs eszközök, dobozok, táskák, csillagász-szék, létra, és minden elképzelhető és elképzelhetetlen.
Asztrofotózásnál pedig ez egy teljesen másik szint.
- Mechanika.
- Kamera.
- Guiding.
- Reduktor vagy flattener.
- Szűrők.
- Adapterek.
- Kábelek.
- Tápellátás.
- Fűtőszalagok.
- Fókuszálás.
Aztán egyszer csak ott állsz, és rájössz, hogy az az egy rohadt adapter, ami még hiányzik, 18-20.000 forint, mintha valami aszteroidából bányászták volna hozzá az alumíniumot.
Amit sokan elfelejtenek, pedig ez a legfontosabb: Teljes rendszerben gondolkodj, ne egyetlen csillogó alkatrészben, mert a világ legjobb távcsöve sem sokat ér, ha nincs alatta pl. egy stabil mechanika, ami elbírja. Más-más az arány és a fókusz attól függően, hogy mi a cél, de az elv ugyanaz.
Akkor mit vegyek?
Mint az elején írtam, leginkább semmit, amíg nem találod ki, mit szeretnél csinálni vele és hogyan fogod használni.
Tegyél fel magadnak néhány kérdést:
- Mit szeretnék megfigyelni vagy lefotózni?
- Hol fogom használni a felszerelést?
- Reálisan milyen gyakran fogom elővenni?
- Mennyi felszerelést vagyok hajlandó cipelni és összerakni?
- Mennyi a teljes keretem, nem csak a távcsőre szánt összeg?
Ha ezekre már tudod a választ, akkor hirtelen sokkal könnyebb lesz távcsövet választani. Az első csillagászati vásárlásod ne egy specifikációs táblázattal kezdődjön, hanem azzal, hogy kideríted, milyen csillagászatot szeretnél egyáltalán művelni.
Utána lesz még elég időd a vagyonodat mindenfélére elkölteni… :)